Már nem is emlékszem, hogy pontosan mikor merült fel, hogy Spanyolország Portugáliával határos tartományai közül pont Extremadurába utazzak (térkép innen).
Ha jól emlékszem, akkor talán valamelyik útra csalogató weboldalon láttam a Jerte völgyet a kivirágzott cseresznyefákkal és úgy döntöttem, hogy azt én is látni akarom. Ebben a völgyben ugyanis 1,2 - 1,5 millió (!) cseresznyefa virágzik, amikor annak ideje van, nyáron pedig 35-40 millió tonnát szüretelnek a fákról. Tavaly az ehhez kapcsolódó fesztivál április 1-jén kezdődött, idén korábbra, március 23-ára tették, így okkal tápláltuk azt a remény 3 útitársammal, hogy valóban páratlan élményben lesz részünk (kép innen):
Nos, nézzük akkor sorrendben a meglátogatott nagy- és kisvárosokat, valamint falvakat!
1. Salamanca (tartomány: Kasztília és León, lakosok száma: 144 000 fő)
"Madridtól mintegy 200 km-re nyugatra található. A város nem is egy, hanem rögtön két katedrálissal is büszkélkedhet, amelyek egymás mellett állnak. A régi, Szűz Máriának szentelt Catedral Vieja a román stílus jegyeit viseli, és a 12.században épült. A katedrálist sajnálták lebontani, ezért az új, nagyobb székesegyházat nem a helyére,hanem mellette építették fel. A Catedral Nueva késő gótika és a barokk stílusjegyeit hordozza. Az új katedrálist 1513-ban kezdték el építeni, de csak a 18. században fejezték be. A székesegyház egyik kapujának bélletén a kőnövények indái és levelei között egy űrhajós szobra lapul. Több spanyol- és angol nyelvű oldalon az űrhajóst úgy emlegetik, mint az időutazás egyik bizonyítékát. Mások idegen lények látogatásáról beszélnek és egy kőfaragóról, aki látta az UFÓ-t. Az összeesküvés elméletek hívei érdekes elméleteket állítottak fel, hogy kerülhetett oda a faragás és miért. Az igazság ennél sokkal egyszerűbb. A középkorban létezett egy hagyomány a kőfaragók között. Ha valamelyiküknek javítania kellett egy kollégája munkáját, hozzátett egy saját részletet. 1993-ban a salamancai ikerszékesegyházban rendezték az Ember Korszakai című kiállítássorozat egy részét. Ennek rendezvénysorozatnak az a célja, hogy a középkor emberét, gondolkodásmódját közelebb hozza hozzánk. A Puerta de Ramos kapuzat díszítése majdnem teljesen elpusztult az elmúlt ötszáz évben. A kiállítás kitűnő alkalom volt a kapu helyreállítására. A kőfaragó mester, Miguel Romero hű maradt az évszázados hagyományhoz és az újjáfaragott minták közé rejtett egy űrhajóst" - írja az erdekesvilag.hu.
Nos, természetesen sort kerítettünk az űrhajósra (és a pár centire mellé faragott fagylaltozó démonra és az egyik egyetemi épület díszítését képező koponyán ücsörgő békára is), de a fő cél a nagypénteki húsvéti felvonulás megtekintése volt. Spanyolhonban a teljes nagyhéten, naponta akár többször is van felvonulás a városokban. Az egyes gyülekezetek/testvériségek be vannak osztva a nagyhét adott napjának adott órájára, ahol legtöbbször arcot takaró kámzsában (mely gyakran egyben csúcsos is), adott útvonalon vonulnak végig, többen közülük a vállukon kegyszobrokat visznek. Fúvószenekari kísérettel, síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Szóval nagypéntek hajnali 5-kor indult az egyik ilyen menet, ahol 3 gyülekezet is felvonult, piros, zöld és fekete kámzsások, a menet elején lóháton ült három tag (akiket egy trágyaszedő bácsi kísért) és utána sok százan. Mi fél 6-kor csatlakoztunk be, de az egész 11-ig tartott, amikor már továbbmentünk a városból. És borzalmasan, de tényleg rettenetesen HIDEG volt, nagy szerencse, hogy télikabátot vittem és kesztyű is volt nálam. Felfoghatatlan, hogy egyes menetelők mezítláb nyomták végig ezt a 6 órát a hideg levegőben, a hideg köveken tipegve.
Szóval az egyik állomáson végignéztük a vonulást, ami nagyon-nagyon tetszett, ebben a ruházaton kívül óriási szerepet játszott a kiváló zene is. Nem is egyházi dallamokat, hanem Star Wars-Indiana Jones-Zorro filmeznéket hallottunk volna.
Három lovas a menet elején
Feketék
Az első szobor
Egyenruhások
A fekete menet vége
A következő szobor, kémlelő apácákkal
Piros csapat szemből
Piros csapat hátulról
A következő szobor ez a Pietá
A zöldek voltak a legtöbben
És ők is vittek keresztet
Újabb szobor, ezúttal a Szűzanyáé
Gyönyörű palást
Belépnek a katedrálisba
Kezd világosodni. A képen az Egyetemi Templom és a Kagylós Ház
Várják a fő téren a menetet
Megérkeztek
A városházán valamennyi testvériség zászlaja
A tér körüli utcák házai is szépek
A Kagylós Ház, jelenleg könyvtár
A katedrális egyik kapuja
A katedrális egyik szép részlete
Katedrális I.
Katedrális II.
Az űrhajós
A fagylaltozó démon
A királyrák
Egy vízköpő
Gótika
Itt kellett megkeresni a békát
Ott a béka!
Jobbra az egyetem főépülete
2. Granadilla (tartomány: Extremadura, völgy: Valle del Ambroz, lakosok száma: 0 fő)
"Granadillát a IX. században muzulmánok alapították, Granada néven. 1160-ban, II. Ferdinánd leóni király visszahódítja a térséget, és a település köré azonnal egy védelmező városfalat építtet, mivel a falu az ún. Vía de la Plata, vagyis az ókori kereskedők zarándokútján, de továbbra is kiemelkedő szereppel bíró Ezüst Úton feküdt. A falu nevét 1492-ben változtatják Granadillára, amikor a Katolikus Királyok visszafoglalják a móroktól a ma Granada néven ismert várost. Granadilla is áldozatul esett Franco diktátor vízreformjainak. Gabriel y Galán víztározó és duzzasztógát építési tervei lenyűgözőek voltak ugyan, de ezek szerint a gyönyörű, ódon várfallal körbevett település, és annak környéke teljesen víz alá került volna. A 9 évig tartó munkálatokat 1952-ben kezdték el, és csak az átadást megelőző évben, 1960. június 24-én jelenti be a kormány az egész település önkényes államosítását. A lakókat azonnali kiköltözésre szólítják fel, annak ellenére, hogy már tisztán látszott a mérnökök tévedése, ugyanis Granadilla mintegy félszigetként nyúlik be a víztározóba, amelynek vize azóta sem lepte el sosem ezt a kis falut" - írja a spanyolbanotthon.blog.hu. Ma tehát kihalt, sok-sok turistával. A házak nagyobb részének romos falai állnak csak, kisebb részükben gyerekeket táboroztatnak. Kicsiny erődjéből szép a kilátás a víztározóra és a szelíd extremadurai tájra.
Kilátás az erődből I.
Kilátás az erődből II.
Kilátás az erődből III:
Az erőd a falu egy pontjáról
Az elhagyott templom I.
Az elhagyott templom II.
A falu bikája (és tehenei)
Ezekről a narancsfákról szedtem is
A pusztulás bája
3. Hervás (tartomány: Extremadura, völgy: Valle del Ambroz, lakosok száma: 4 100 fő)
Ugyanebben a völgyben fekvő, magas dombra épült falucska 1969-ben lett műemlék hely, a szépen restaurált házak a XV. században itt élt zsidó közösség nyomát viselik magukon. Egy sétára kiváló a település.
A falu. A zsidó negyed jobbra a dombtetőn
Utca
A templom a falu legmagasabb pontján
Úton az egyik völgyből a másikba
4. Jerte és Plasencia (tartomány: Extremadura, völgy: Valle de Jerte, lakosok száma: 1 200 fő, illetve 40 300 fő)
Mikor egyik völgyből ereszkedtünk le egy szép és másfél sávos hegyi úton a Jerte-völgybe, egyre gyanúsabbá vált, hogy nem jön össze a cseresznyevirágzásban való gyönyörködés. A 1,5 millió fának nyilván csak egy töredékét láttuk, de azok kvázi mind kopaszok voltak és az idő is elromlott. Teljesen lehangolódtunk. Van itt még egy szép látnivaló, a Pokol Szakadéka, ahol egy patak a kőmederbe mély gödröket vájt, ez oda-vissza 1-1 órás gyalogtúrát jelentett volna, ám ez sem jött össze, mert megijedtünk a felhőktől. Aztán a völgy legdélebbi pontjától pár kilométerre fekvő Plasencia felé menet tényleg eleredt az eső. Ezt a várost nem ajánlotta az útikönyv, de mivel így maradt rá időnk, benéztünk. Nem nagyon érte meg, szieszta volt, egy falat kenyeret sem kaptunk. Summa summarum: később (leghamarabb jövőre), a honlapokon fellelhető információkat kétellyel fogadva újra el kell menni a Jerte-völgybe.
Isten hozott!
Az erdősávig minden fa hófehér kellett volna legyen
Plásencia főtere
5. Valverde, Losar és Madrigal de la Vera (tartomány: Extremadura, völgy: Valle de la Vera)
Ez ismét egy másik völgy, amit azonban Kasztília-La Manchán keresztül, egy síkabb területről, a völgy vége felől közelítettünk meg. Első állomás: Madrigal, itt alig találtuk meg Airbnb-szállásunkat, ugyanis a telefont felvette egy hölgy, aki rám is csapta, aztán kikapcsolta a telefont. Remek! A ház fotói és egy hölgy arcképe volt csak meg, utca-házszám az Airbnb-n nincs, azt privát üzenetben adják meg. A spanyolul írt üzenetben nem adott az ilyenkor szokásos módon utca-házszámot a házigazda, hanem azt írta, hogy a faluközpontból hívjuk fel. Így is tettünk, de mivel rám csapta a telefont a kedves hang, elkezdtünk érdeklődni a környéken. Több autós is tudni vélte, melyik a telefonunk kijelzőjén látható ház (az erdőben, a patakkal párhuzamosan kóvályogtunk, ahol legalább egy tucat farm volt). Egyiknél sem jártunk sikerrel, végül sikerült lestoppoolni egy fiatal nőt, aki épp oda igyekezett (vagy családtag vagy tanítvány vagy barát lehetett), úgyhogy egy 60-as hippi (és hasonlóan hippi felesége - ő csapta le a telefont ijedtében, mert azt hitte, Indiából hívják - hadd ne fűzzek ehhez semmit) faházában sikerült töltenünk az éjszakát, ráadásul egy másik, középkorú családtag/tanítvány/barát éjfél körül, mikor megjöttünk, kétszer személyesen berontva, egyszer pedig a falon átdörömbölve követelt teljes csendet ("don't talk, illetve don't do noise" - kárálta nyelvtanilag rosszul ez az őrült bestia, miközben a suttogás és a tátogás között volt a hangerőnk, egy faház pedig sui generis recseg-ropog, há nem? há de!).
De mielőtt megismerkedhettünk őbolondságával, egy közeli, nagyobb faluban, Losarban végre meleg ételhez jutottunk, helyi specialitásokhoz: húsos-paprikás morzsához, "burgonyafőzelékhez", valamint egy isteni kérges sajthoz, amelyet kenyérrel kell tunkolni, a neve Torta del Casar. Vacsora után pedig siettünk, hogy elérjünk egy országszerte híresen különleges felvonulást, a Los Empalaost. Ennek a kb. 500 lakosú falunak néhány férfija Krisztus passióját megidézve kötéllel kereszthez feszítteti magát, méghozzá szorosan (az orvosi kíséret is folyamatosan biztosított), a hátára pedig két kardot is erősít és így vonul. A faluközpontban a kocsmárostól értesültünk róla, hogy idén - talán a nem teljesen jó idő miatt - nem nagypéntek, hanem nagyszombat este lesz. Nem voltunk boldogok, úgyhogy pl. be kell érnünk és a kedves blogolvasóknak is be kell érnie ezzel a kiváló fekete-fehér képgalériával.
Vacsoránk fénypontja: Torta del Casar
Úton Guadalupéba: kis pihenő a Tajo partján
Úton Guadalupéba: olajfák mindenhol
Úton Guadalupéba: sziklák
Gudalaupe madártávlatból
(folytatás a következő posztban)
