Elhagyva Sde Bokert a sivatag is laposabb és unalmasabb lesz. Az úticél Beér Seva, egy 180 ezres város, számottevő arab lakossággal, egyetemmel, stb. (B)

Hatalmas, igen civilizált buszmegálló van a városban. Az utazóközönség harmada katona volt aznap.

Gránátalmalevet facsartatok magamnak.

Nyári vegetáció.

Beér Sevánál volt a hadtörténet utolsó sikeres lovasrohama (britek kontra törökök). A parancsnokság ez a ház volt, ami most a Negev Művészeti Múzeum otthona. Földszintjén 1, emeletén 2 termet biztosítottak időszakos kiállítások számára.

A múzeum mellett van az iszlám művészet múzeuma is, ide azonban idő hiányában nem mentem be.

Az aktuális kiállítás 3 fotóművész fényképeit mutatta be, mindegyik témája a brutalista építészet volt. Főleg fekete-fehér képeken emelhető ki ennek az 1950-es és '60-as évekbeli stílusnak a jellegzetessége: szimpla formák és nyers beton, mint anyag. A világban máshol is vannak ilyen stílusban épült épületek (lásd ezt a 10-es gyűjtést), de ebben a városban abban az időben meglehetősen sok ilyet felhúztak és nagy részük ma is megvan. Ennek az a logikus indoka, hogy ezek a nagy építkezések az államalapítás és Ben Gurion sivatag-benépesítési politikájának meghirdetése után kezdődtek el és nem volt olyan építészeti hagyomány,a mihez visszanyúlhattak volna.

Alighanem ez is egy brutalista stílusú ház, nem messze a múuzeumtól.

Mikor pedig lecsengett, jött az unalmas modern.

Délután fél 4-kor indultam el a Holt-tenger partjára, Masszádába. A busz ablakából sikerült elkapni egy ikonikus brutalista épületet, a Városházát. (B)

Táj Beér Seva és Masszáda között. (B)

Szerpentinen ereszkedünk le, naplemente utána Holt-tengerhez. Szemben Jordánia hegyei. Masszáda várromja elszigeteltsége miatt nagyjából 2 ezer éve érintetlen. A várat és a hozzá tartozó palotát Heródes építette magának időszámításunk előtt 37 és 31 között. Flavius történetíró leírása szerint 960 várvédő követett el tömeges öngyilkosságot az első római-zsidó háborúban történt ostromkor. Hajnalban gyalogszerrel meg lehet mászni a sziklát, melynek tetején a várrom van és csodálatos napfelkeltében lehet gyönyörködni. Másnap ez következett.

Alul a Júdeai-sivatag, felette a Holt-tenger, aztán a jordániai hegyek, egy kis darab égbolt és a felhők.

Masszáda erődjében.

Kilátás északkelet felé.

Nyugati fal részlete.

Kilátás délkelet felé.

Napkelte után, a tenger fölött még mindig sűrű a pára. Elindultam lefelé a hegyről, fotók a következő posztban.