A három hasonló stílusú házból a középső zöldben volt a szállásunk, az Óvárostól 7 perc sétára

A napom a Kadriorg parktól nem messze egy remek kis ebéddel kezdődött barátaim és gyermekeik társaságában a Gourmet Coffee-ban (a Borsmentán el lehet olvasni a menüt). A parkban van a köztársasági elnök palotája, egy barokk kastélyban berendezett művészeti múzeum, más múzeumok, tavacskák, stb. Pihenéshez tökéletes, télen viszont inkább a pihenés helyett arra kell koncentrálni, hogy el ne essünk, mert Tamperéhez hasonlóan Tallinn is egy komplett jégpályává változik, amint egy kicsit olvadni kezd a hó.

Kadriorg park

Művészeti múzeum, síkos járdával

A megunhatatlan főtér

A parlament Toomeában. Ilyen közelről áprilisban kimaradt

Ezután az óváros nagyobb részét jártam be újra, ami most is nagyon tetszett, az időjárás pedig különösen kegyes volt hozzánk. Aztán csatlakoztam a csapatomhoz és elindultunk a tengerpartra. Útközben megálltunk egy szupermarketben észt Túró Rudit venni. Azt írja egy, a kompállomáson ingyen elvihető kalauz, hogy a külföldre szakadt észteknek a Muhu kenyér (édeskés tömör rozskenyér) és a kohukke, azaz a csokival bevont túrós szelet hiányzik az otthoni ízek közül leginkább. Utóbbit meg tudom érteni, mert bizony a mi piros pöttyösünk a fasorban sincs. Megtaláltam Uj Péternek 2015 augusztusában a Jégbüfé bezárásáról a Népszabadságba írt szösszenetét, abban van ez: "Persze mit várunk egy édességügyben annyira sanyarú sorsú nemzettől, mint a magyar? Ahol a szintén szovjet mintájú, élelmiszer-ipari hulladékokból tákolt Túró Rudi a nemzeti desszertidentitás alapja?" Szóval kisebb hűtőtáskával és jégakkuval érkeztem Tallinnba, hogy feltankolhassak eme észt finomságból.

Tavaly áprilisban nem volt idő múzeumba menni Tallinnban, most ezt pótoltuk és a tengerészetit választottuk a Balti-tenger partján, az Óvárostól fél órás sétára. Engem valahogy ezek a légi, vízi és úti járművek sosem fogtak meg, nem ismerek fel autókat az utcán, de azért ez - bár épp egy nagy fogadás előkészítése folyt séfekkel, pincérekkel, szervezőkkel, technikusokkal - megfogott. Egy hatalmas, hangárszerű építmény, melyet a hadrendből kivont Lembit tengeralattjáró ural, de vannak itt mindenféle csónakok, bóják, hidroplán, tank, rengeteg gépágyú, stb. Az épület mögötti kikötőben, szárazra vontatva és a vízen egyaránt hajók sokasága. A tengeralattjáró belül is végigjárható, beleszédültem a sok csőbe, fogantyúba, kallantyúba, mire visszamásztam belőle.

Épp komp közlekedik a tengeren. Előtérben a múzeum környezete, ami állítólag 5 év múlva teljesen más lesz

Függőfolyosókon járhatjuk körbe a hatalmas csarnokot: balra a tengeralattjáró (mögötte a gépágyúk), jobbra minden más

Ugyanez a túlsó végéből

Nos, ezen az ágyon balra biztosan édes volt az álom, de ha felriadt valaki, az a cső az ágy felett nem volt baráti

Egy hajó a sokból

"Legyen egy kép rólam is"

Már csak a vacsora és egy levezető séta fért bele a napba. Mivel ez a 4. vacsoránk volt az utolsó az út során, mindenképpen valamilyen ínyenc helyre szerettünk volna menni. Ezért fellapoztam az északi ínyenckalauzt, a White Guide-ot online, és kiválasztottam egyet, a Moon nevűt. Azonban szombat estére már teltházat jelzett a foglalási rendszer, így a tulajdonosok egy másik egységére, a Kolm Sibulatra esett a választás. Három Hagymát jelent ez, ami rögtön a lámpákban visszaköszön, ahogy belépünk. Ázsiai fúziós konyhát visz a legtöbb fogáshoz koriander jár, de ezt kérésre elhagyják. Nem akarom dicsérni a helyet, a Borsmentán eléggé megteszem, mindenesetre annyira elkápráztatott minden fogás (a többiekét is megkóstoltam, bár nem mindent), hogy azt hiszem, megérdemli a hely, hogy egyenként kitegyem az összes rendelt fogást, amit fogyasztottam.

Hering

Kacsamell

Vöröslencse

Csirke

Homoktövis

A sarokban lévő asztal volt a mienk, a farkas, a bagoly és a jávorszarvas végig figyelt minket

Óváros este

A Miniszterelnökség kékben, holdfénnyel

És végül köszönöm azoknak, akik a 122-es bejegyzést is elolvasták, nekik (is) a képek a helsinki katedrálisról és a lenyűgöző Finn Nemzeti Könyvtárról mégsem itt, hanem a következő posztban lesznek! 

Másnap reggel a kompról: a Suomenlinna erőd Helsinkiben, előtérben jéggel, háttérben már jég nélkül