Két poszttal is adós vagyok, ezeket július 19-éig bizisten pótolni fogom, egyik a belga-holland-spanyol-svájci nyaralásomról, a másik pedig a csehországi hosszú hétvégéről fog szólni. De addig is egy beszámoló a rövidített hétvégéről, amit a Balaton északi partján sikerült töltenem.

Mindennek előzménye egy remek csütörtöki csapatépítő, aminek csoportképét nyilván nem tehetem ki, mint hogy államtitkár uram is szerepel rajta. A helyszín a csopaki Petrányi pince volt, egy autószalon-tulajdonos család panorámás tulajdona. Meseszép hely, korrekt borok és ételek. Nem egy nagy gasztroélmény, de csapatot építeni, azt hiszem, igencsak megfelelő. A pincét Heimann Zoltán szekszárdi sztárborász testvére, Imre tervezte, kis mérete ellenére gyönyörű szép. Egy képet viszont kiraknék: kilátás a tihanyi viharra.

Szóval akkor a hétvége: úgy döntöttünk 5-en, hogy kipróbáljuk a DJ a szőlőben című rendezvényt a paloznaki Homola Borteraszon. Két autóval mentünk le a helyszínre, s miután elfoglaltuk alsóörsi szállásunkat, elindultunk a borteraszra, amit alig találtunk meg, lévén, hogy egy 20-szor 10 centi méretű tábla jelezte az utcasarkon, hogy ott kell bekanyarodni. Megérkeztünk:

A látványra nem volt panasz, a DJ már tolta a zenét, ami nem tánc- hanem háttérben hallgatható chillzene volt. Kinn a szőlőben és benn az épületben is árulták a borokat. Az olcsóbbak palackja 2.600 volt, azokból fajtánként egy palackkal ittunk. Ezután 3 drágábbat akartunk kipróbálni. Elvitelre 2.900 volt, helyben fogyasztásra 3.400! Nem nagyon értettem ezt a megkülönböztetést, de állítólag máshol is van ilyen. Ezt mondjuk tekintsük akkor fél fekete pontnak.

És akkor az egész fekete pontok:

1) A 3 drágább borfajtából 2-nek az este 2/3-ánál elfogyott a készlete! Ez aligha megengedhető egy ilyen rendezvénynél, ahol kb. folyamatosan van 150 ember.

2) WC az épületben van, mobil WC nincs. Hosszú sor. Eldugulás. Hadd ne ragozzam.

3) 3 féle ételt készít a hegy lábánál lévő Sáfránkert vendéglőjükből felhozott szakács. Egy tőkehalkolbászt, amit ipari bóti buciba rak és alig raktak mellé valami körítést, szóval vérlázítónak találtam érte a 2500 Ft-ot; egy kínai fűszeres mártásos pulled porkot, amit wrapbe raktak és 2400-ért adtak, meg egy valóban finom csirkenyársat, amit 2000-ért. Mindháromból vettünk 1-1-et, így fejenként 2300 Ft-ból megvolt az ételünk, de ezért az árért Bíró Lajos vagy bárki más klasszisokkal finomabbat és valószínűleg mennyiségben is többet ad.

4) A rendezvénynek hivatalosan 22:00-kor volt vége, de egy kicsit tovább tartott. A zene lekapcsolása után pedig - mindenféle hivatalos, akár csak a levegőbe kiáltott lezárás után rögtön bezárták az épületet, s amikor bekéredzkedett az ember pisilni, akkor bunkón hajtották el, hogy már zárva vannak.

5) A szálláson két szobában voltunk és kerestük az egyik szobánk kulcsát, amit történetesen az épületben hagyott az a két cimborám, aki a szobában lakott. A pincérek bunkón reagáltak, kinevették őket. Ez sem normális dolog.

Összességében elmondhatjuk, hogy a hangulat és a táj, no meg a társaság kiváló volt, azonban a marketing megelőzte a vendéglátás megelőzte a teljesítményt. A rendezvénynek már híre ment, többször is van egy évben, de átcsúszik a lehúzós kategóriába. Többször nem megyünk. (És a boroktól sem voltunk elájulva.)

 *****

Másnap egy talált tárgyat kellett leadnunk a pincészetnél, így a reggeli látványt is élvezhettük kicsit:

Aztán az 5 fő 3-ra olvadt és következett egy kis napozás a csopaki strandon:

Ebéd, 1 év után újra és nagy várakozással a Zománc Bisztrócskában. Előételként kacsamájpástétom (közösen) és meggylé granitával (nekem):

A főételeink: rántott karaj krumplisalátával, marhapofa pörkölt életem legjobb tarhonyával és tarja krumplistésztával.

Végül pedig: nem gondoltam volna, hogy az egyetlen igazán jó túrógombócot fahéjas tejföllel itt fogom fogyasztani, de ez bizony mennyei volt, minden szempontból. Nem is túrógombóc volt, hanem túróval töltött gombóc.

Ezután meglátogattuk Pécselyen Susanne Daucher német szobrásznő ecetmanufaktúráját, amiről a zsneiális hölgy személyiségi jogai miatt nem töltök fel képeket, elég legyen annyi, hogy ez egy különleges hely. borból készít ecetet. De nem is ez az érdekes, hanem, hogy miből lehet bort készíteni: körtéből, kökényből, fekete berkenyéből (aróniából), bodzvairágból (!), paradiocsomból (!), sörből (!) és még sorolhatnám. Egy üveg aróniaecettel és egy üvegecske csipkebogyós mustárral távoztam. Nagy élmény volt ott lenni és - miután megismertem az ecet igencsak jótékony hatásait - ezentúl hűséges vásárló is leszek. (A Szerb utcai Hecsedliben kaphatók ezek a csodák.)

Az immár kötelező balatonfüredi Bergmann-franckrémes elfogyazstása után tértünk haza.