Jó reggelt! Eilattól 182 kilométerre északra, Jeruzsálemtől 163 kilométerre délre járunk. Midreshet Ben Gurionba (amit a közeli kibucról Midreshet Sde Bokernek is neveznek) a főútról gyalogoltam be 1 kilométernyit, hogy az egyik kis utcájában megleljem az előző posztban említett családi házat. A település kb. 1800 lakosú, több fontos dolog található itt: Jacob Blaustein Sivatagkutatási Intézet (ami egy egyetem 6 egységének egyike), Albert Katz Sivatagkutatási Nemzetközi Iskola, napenergia-kutatóközpont, agrártudományi kutatóközpont és végül, de nem utolsósorban David Ben Gurionnak, Izrael államalapító miniszterelnökének és feleségének a sírja.

Garázsajtó núbiai kőszáli kecskeábrázolással és egy káprázatos bougainvillea-bokorral.

A távolban látszik ezt a zöld oázist körülölelő sivatag. 

Folyamatos az öntözés, de van is látszatja!

Az egyik főutca, ahonnan azok a kis utcák nyílnak, melyek egyikében megszálltam.

A telep bejáratánál jobbra kanyarodva lepillanthatunk a fenséges Zin-kanyonra.

A kanyonban több órás gyalogtúra tehető. Az előtérben látható barna foltok núbiai kőszáli kecskék. Ezen a tájon ők a leggyakrabban látható élőlények, de valószínűleg ragadozó madarak is vannak, mert a szuvenírboltban plüsskeselyűt is lehet vásárolni.

Ez a szarv szerintem nagyon menő, nekem nagyon tetszenek ezek az állatok.

A kanyon mélyére persze le lehet ereszkedni autóval is.

A kanyon kiterjedése meglehetősen nagy.

A szakadék szélén van a temető, melynek végében egyrészt a Ben Gurion Örökség Intézet van, másrészt pedig az említett államférfinek és élete párjának sírja.

Íme. Amikor ezt fotóztam, a hátam mögött volt az Intézet. Aki Ben Gurionról részletesen szeretne olvasni (szerintem érdemes), annak a Wikipédia e szócikkben elég jól összefoglalja, ki is volt ő. Én csak a karrierje csúcsát emelem ki: 1948-tól miniszterelnök és még 15 évig állt az állam élén 1963-ig, kivéve 1953-55 között. Politikai működése idején az ország még két háborúból került ki győztesen. Az ország népessége megháromszorozódott, 0,5 millióról 1,5 millióra emelkedett. 1965-ben megalapította az Izraeli Munkások és Nem-Partizánok Listáját. Parlamenti képviselő egészen 1970-ig volt, utána visszavonult a politikából és a Sde Boker kibucba költözött. 3 évvel később a fővárosban halt meg. 

Ez jó!

Érkeznek a főútról a helyi buszok, az első az enyém, észak felé megy Be'er-Sheva felé. 

Pár percre a Sde Boker kibucban az iskola épülete, harsány vegetációval.

Ilyen füvet londoni parkokban láttam utoljára. Egészen hihetetlen!

A belga sör cégéréből ítélve ez egy italmérés lehet, de persze zárva volt.

Ben Gurion kis birtoka. Ezt a házat "government office"-nak hívják, feltehetőleg itt találkozott hivatalos személyekkel. Most egy 3 soros vetítőszoba van benne, ahol nem unalmas dokumentumfilm látható az életéről, hanem egy olyan rövid kisfilm látható, amelyben profi színészek játsszák el életének 5 jelenetét és a jeleneteket átlagos állampolgárok vezetik fel. 

Jobbra látható a kicsiny lakóház, ami a végakarat szerint az államra szállt és megnyitották a közönség számára. Egy konyhából, két kis fürdőszobából, két hálószobából, egy nappaliból és egy dolgozószobából áll.

David Ben Gurion hálószobája. Minden tárgy eredeti. A sok könyv sem humbug, emberünk olvasásmániás volt.