106. Baltikum I.: Észt városok

2018. június 02. - hamar

Nem mondhatnánk, hogy a magyarok tömegesen tódulnak a 3 kis balti államba, de 2017 végén egy olcsó retúrrepjegy-konstrukcióra rábukkanva eldőlt, hogy Bede Márton 444.hu-s újságíró és világutazó (korábbi blogjai: Khívától Keletre és Panamericana - érdemes őket olvasgatni az eltelt idő ellenére is) mellett, akinek ez a kitűnő cikke a balti vakációjáról kiindulópont lehet azoknak, akik részletesebb képet szeretnének ezekről az országokról, beleértve a vidéket/természetet is.

Szóval, április 24-én veselkedtem neki egy volt kollégámmal a körútnak, melyet a rá szánt rövid idő és véges források miatt 6 naposra terveztem meg. 23-a egy részét egy nagy berlini sétával, 30-át és május 1-jét pedig egy wrocławi belvárosi barangolós-sörözős megállással (és a Vilniusból odajutással, majd onnan a Budapestre hazajutással) töltöttük. Április 24-én érkeztünk Rīgába, ahol megismerkedtünk a belváros egy részével, ebédeltünk, majd egy nagyon kényelmes busszal elindultunk Tallinnba. Az út 4 óra, a táj - ahogy utunk során gyakorlatilag mindig - egyhangú: sík vidéken, tűlevelű erdőkön át vezet, autópálya nincs, ahogy a forgalom is csak ritkán intenzív, jól lehet haladni.

Április 25.: Tallinn (394 ezer lakos) sokat fotózott belvárosa, mely alapvetően két részből áll: egy nagyobb, laposból és egy kisebb dombból, Toomeából áll. Mi ennek a dombnak a tövében laktunk, így délelőtt kézenfekvően először ezt jártuk be. Az idő: felhős és hideg, tavasz jelei nem mutatkoznak. Toomeában az épületek igen nagy része középület, sok a minisztérium, a nagykövetség (köztük a magyar nagykövetség IRODÁja, a képviseletünket ugyanis néhány éve bezártuk), itt van a parlament egy erődítményen belül, valamint a miniszterelnöki hivatal is. Ebben a részben két templom is van: egy lutheránus és egy ortodox, ezzel is szimbolizálva, hogy tetszik-nem tetszik ezt az országot alapvetően két nép lakja: a 70%-nyi észt és a 23%-nyi orosz (a maradék 7% finn, ukrán, stb.) A hangulat egy kis gótikus belvárosé, és a hőmérséklet miatt is Skandináviában érzi inkább magát az ember.

Miután ott élő magyar barátaimmal ebédeltem az ún. City-ben (= néhány magasház a belvárostól nem túl messze, kb. 20 percre, plázával), egy pihenés után újabb nagyobb szeletét jártam be, ezúttal a "lapos" belvárosnak, és felmásztam az egyik templom tornyába is. A szürke felhők ellenére mesés volt a látvány. Ezután vacsora a barátokkal egy kitűnő külvárosi étteremben, remek Nordic cuisine! (Hogy mi ez? Bede cikkéből megtudható!) Végül pedig meccsnézés egy kocsmában.

Április 26-án újabb reggeli séta, hogy egyetlen óvárosi utca se maradjon felfedezetlen. Aztán a vasútállomás mellett a Bede cikkében emlegetett piac és Telliskivi. Utóbbi egy barnamezős terület, amit okozatosan rehabilitálnak, szuper galériák, üzletek, közösségi helyek, kocsmák és éttermek nyíltak és fognak nyílni, nem kell sokat várnunk, hogy Budapesten is közismert legyen ez a név az erre érdeklődést mutató fiatalság körében. Nyáron nagyon hangulatos lehet, most szinte kihalt volt, persze hideg volt, munkanap és délelőtt. Teljesen véletlenül belefutottunk Haakon hercegbe és Mette-Marit hercegnébe, a norvég trónörökös párba, akik épp ott tettek látogatást. Idegenvezetőjük Kersti Kaljauid észt közt. elnök volt. Kordonok és keménykedő biztonságiak nélkül, egészen közelről tudtam őket fotózni, míg eltűntek az egyik nagyobb épületben. Ezután még beültünk egy Tallinntól búcsúzó sörre a Kő-Papír-Olló nevű kocsmába, aztán visszamentünk a csomagjainkért és egy 2 órás vonatút után megérkeztünk a 2. legnagyobb városba, Tartuba (101 ezer lakos).

A város elsősorban egyeteméről híres, és sokat elmond róla, hogy egyben ez a legszebb épülete is. De tetszett a terrakotta temploma és a városházája is, meg a sok-sok szobor is, pl. a Csókolózó egyetemisták a főtéren vagy az Apa és fia a folyóparton. Más viszont nem nagyon van itt egy botanikus kerten és a szállásunkkal pont szemben található Jop's nevű Nordic cuisine éttermen kívül. Mindkettőt meglátogattuk.

Tartuból Rigába mentünk tovább, az 5. legnagyobb város, a tengerparti Pärnu (44 ezer lakos) érintésével, ahol két órát töltöttünk. Az idő nagyobb részét, végre kicsit kulturálódva, a Kortárs Művészeti Múzeumban (4 termes cukiság a központban, remek képanyaggal, észt művészektől) töltöttük, aztán szűk negyed órás sétát téve kimentünk a kihalt tengerpartra, ami így is szép volt, de tény, hogy a napfény dobott az élményen. Utólag visszatekintve a tartui időt fele-fele arányban Pärnura és Rigára kellett volna szánnunk.

Tapasztalataim, amiből néhány a többi államra is érvényes:

1) jó minőségű termékek a boltokban, akad köztük magyar is, pl. a Törley pezsgő itt elég menő (!), kapcsolódva ehhez

2) megvan az ország, ahová nem kell Túró Rudit vinni ajándékba, mert VAN és kapaszkodjatok meg: sokkal finomabb, mint a magyar (nem horpasztott kör a keresztmetszete, hanem téglalap, de tényleg isteni),

3) angoltudás a szolgáltatások igénybevétele során plusz rengeteg angol felirat - ezek is fájóan hiányoznak Magyarországról,

4) a hipermarketekre nem csak a nevük van odaragasztva, hanem a nyitvatartási idejük is,

5) komoly konkurenciája a McDonald'snak és a Burger Kingnek a minden nagyobb városban jelen lévő finn Hesburger nevű gyorskaja-lánc,

6) a hazánkban ismert külföldi bankok közül nem láttam egyet sem, az észteken kívül svéd és norvég bankok jellemzőek,

7) sok és sokféle a színház, moziból viszont a multiplexek a jellemzők, és bőven vannak múzeumok is,

8) a műemlékek gyakorlatilag mindegyike igényesen felújított,

graffitivel nem nagyon találkozni.

S még néhány érdekesség Észtországról saját gyűjtés alapján:

1) Az észtek és a finnek ugyanazon nyelvcsaládba tartoznak, közeli rokonok, a legközelebbi barátságot is velük ápolják, viszont bár az észtek nagyrészt értik a finnek beszédét (a finn televízió is sugároz náluk), ez fordítva nincs így.

2) Nekik van a legtöbb, ismert szerző által írt népdaluk a világon.

3) Spéci nemzeti sportjuk a hintázás (kinyújtott karral, állva egy nagy hintán hányszor tudsz körbefordulni, kb. ez a lényege).

4) A vállalkozás szabadságát nagyon komolyan veszik, az 1 főre jutó startupoknak itt a legmagasabb száma Európában, innen származik a Skype és a Taxify is.

5) Itt a legrosszabb a férfiak aránya a nőkhöz képest a világon: 84 férfire 100 nő jut.

6) Itt a legtöbb az 1 főre jutó szupermodell a világon.

7) Itt található Európában a legtöbb egyedülállóként, valamint elváltként gyermekét egyedül nevelő szülő Európában.

8) Itt tulajdonítja a lakosság a legkisebb fontosságot a vallásnak Európában (20% alatti a hívők aránya).

9) Utóbbi két ponthoz kapcsolódhat, hogy a házasságnak sem tulajdonítanak jelentőséget, sok pár csak élettársként neveli a gyermekeit.

10) Előbbiek tükrében vicces ugyanakkor, hogy a feleségcipelő versenyeken kiemelkedően szoktak szerepelni.

11) A 178-as út egy szakasza Oroszországban fut, és persze amiatt a pár kilométer miatt nincs határellenőrzés a szakasz egyik oldalán se, de gyalogosan nem lehet az úton haladni és az autóból sem szabad kiszállni.

12) Valga városát a közepénél kettészeli az észt-lett határ.

13) Mikor befagy a tenger, az észt szárazföldről Hiumaa szigetére át szabad kelni a jégen. Az út hossza 26 km.

14) Minimum 400 euró büntetésre számíthat, aki éjszakai gyalogos vagy kerékpáros közlekedés során nem visel láthatósági ruházatot.

15) Akár az erdő közepén is internetezhetünk, a wifi-penetráció igen magas.

16) Erdőből meglehetősen sok van (a terület 60%-a) és egyre több lesz, mert intenzív erdőtelepítés folyik.

17) Rengeteg láp van, mindenféle méretben (lásd Bede cikkét) és néhány szép vízeséssel is büszkélkedhetnek.

Nos, ennyit gondoltam írni Észtországról. Jó időben egyszer biztos visszamegyek, hogy bejárjam a vidéket (lápos vidékek, szigetek, különösen Saaremaa, Hiumaa és Muhu, más érdekes helyek, még több finom kézműves sör és jó pár alkalom szaunázás).

És akkor következzék pár fotó:

Tallinn óvárosának részlete Toomea egyik kilátópontjáról. Balra a Szent Olaf templom tornya, középen a Szentlélek templom tornya, jobbra a Városháza tornya

Tallinn óvárosának nyugati része, valamint balra a "City" a Szent Olaf templom tornyából

Tallinn óvárosának keleti része, valamint jobbra a tenger a Szent Olaf templom tornyából

Toomea, a kormányzati épületek és követségek domb-otthona a Szent Olaf templomból zoomolva. A bástya a két templom között a parlament épületének része, jobbra az oszlopos-timpanonos épület a miniszterelnök hivatala

Toomeai utcarészlet

Szállásunktól néhány méterre, a Szent Miklós templomnál a hidegtől kissé meggyötörten

A Városháza keskenyebbik oldala

Belvárosi utcarészlet, balra a rózsaszín épület orosz nagykövetség, jobbra a fehér a Szentlélek templom

A Viru kapu

Telliskivi egyik renovált gyárépülete. Balra a sárga egy francia étterem, jobbra a vörös a Kärbes gourmet étterem

Kersti Kaljauid, Észtorszég elnöke (b1) és Haakon, a norvég trón örököse (b2) Telliskiviben

A Kő-Papír-Olló kocsma Telliskiviben. 2018. április 26-án itt tudtam meg, hogy véget fog érni a politikai tanácsadói tevékenységem az Emberi Erőforrások Minisztériumának Egészségügyért Felelős Államtitkárságán