Az Azerbajdzsánt követő hétvégén Hollandiában voltam látogatóban. Az első két programpont a gasztronómiához kapcsolódott. Először a Brazuca nevű kávézóban, a De Pijp negyedben fogyasztottam el (pontos cím: Ferdinand Bolstraat 113) egy isteni kávét. Valójában ez már a második Brazuca a városban, ugyanis két helyen is van. Mikor végeztünk itt vendéglátómmal, akkor vettem észre a fekete táblás itallapon, hogy a finom brazil trópusi gyümölcs, az acaí levét is megkóstolhattam volna, szóval legközelebb ez fog sor kerülni.
Ezután egy páratlan gasztronómiai élmény következett: Ron Gastrobar Oriental a belvárosban (pontos cím: Kerkstraat 23). Ki is ez a Ron Blaauw? Egy 1967-es születésű séf, aki Ouderkerk aan de Amstel nevű városkában saját magáról elnevezett éttermét 1999-ben nyitotta meg, majd 2004-ben és '05-ben 1 Michelin-csillaggal díjazta a szakma, '06-ban pedig megkapta a másodikat. '11-ben átköltöztette a helyet Amszterdamba, majd '13-ban bezárta és a helyén megnyitotta a Ron's Gastrobart, a stresszmentesség-könnyedség jegyében. Azóta pedig még 3 hasonlót: a Paris-t, az Indonesia-t és az Orientalt, utóbbiban ebédeltünk egy kuponnak hála holland viszonylatban nagyon olcsón.
Az étlapon dim sumokon, azaz ázsiai tapasokon kívül kacsaételek vannak (kacsaleves, kacsahússal töltött batyu, kacsahússal töltött tavaszi tekercs, kacsasonkás saláta, kacsás sült rizs, wokban sült kacsa, ötfűszeres kacsamell), emellett kiváló borlap (magyar tétel: bátaapáti Tűzkő kékfrankos!), koktélok, teák és Tsingtao sör.
Szóval akkor nézzük, hogy a yim chánk (azaz a dim sum ebédünk) milyen dim sumokból állt. Néhány íz egyszerűáen csak finom, de volt 4 olyan "fogás", aminél eldobtam a hajam (csillaggal jelölöm), mert soha ilyen egyszerre finom és meglepő ízeket nem éreztem. Zsenialitás!!! (Az egyes idegenül hangzó nevek a batyuk különféle fajtáját jelölik.)
(üdvözlőfalat: rákszirmok)
Jiaozi csirkével és rákkal
Rákos ha kau repülőhal-ikrával
Bun marhával és libamájjal
Wagyu marhás sieuw mai csontvelővel*
Párolt hal
Fűszeres csirkesaláta*
Ron híres oldalasa*
Ropogós marha wonton
Kacsás tavaszi tekercs
Wokban sült citromos csirke*
Sült nudli kacsával
(búcsúdesszert: mini vaníliafagylalt)
Nézzük mindezt képekben:
Ezután Concertgebouw, egy kívül-belül csodaszép palota, egy kölni kamarazenekarral és egy orosz szopránnal és egy még soha nem látott holland (?) specialitással: a 65 éves átlagéletkorú közönség álló ovációjával és a 3 ráadás alatt a ruhatárba ki-, majd onnan visszajövéssel. Nekem már régi vágyam volt itt hangversenyt hallgatni, örültem, hogy teljesült. A jegy természetesen nem volt olcsó, 40 euró volt, de abszolút megérte.
Egy séta után ismét kuponozás: Muiden következett. Egy kisváros, várral, csatornával és egy bájos étteremmel. Sajnos az arrabbiata szószos kagylóról, amit előételnek választottam, nincs képem, a finom sztékről és a csokis-vaníliafagyis képviselőfánkról viszont van. Mindhárom fogáshoz bort is kaptunk, és kuponnal biza piszok olcsó volt.
Vasárnap: irány Kinderdijk! Régóta rajta volt a listámon, sikerült eljutnom ide két hevesebb zápor között, egy pillanatra a nap is kisütött. A szélmalomrendszer a világörökség része.
Szintén régi terv volt a rotterdami Boijmans van Beuningen Múzeum, ami egy magángyűjteményből alakult át és bővült fontos múzeummá, a legkülönbözőbb műtárgyakkal a kerámiáktól a kortárs festményekig.
És egy rövid múzeumi ebéd után sajnos már indulni is kellett a reptérre. Folytatás a tervek szerint februárban vagy márciusban.
-----------------------------------
A holland hétvégét követő második hétvégén szombaton a húgommal találkoztam Glasgow-ban (jelenleg a skót felföldön dolgozik), ami egy meglehetősen rideg és hangulattalan város. Azért azt szeretem, hogy ezekben a kajás láncokban, amik minden csomópontnál ott vannak (többféle ázsiai, többféle olasz, szendvicsbárok, stb.) elég jót lehet enni, és nem is annyira horror áron. Egy japán láncot, a NipponKitchent választottuk és jót ettünk, bár jó képeim nincsenek erről. Glasgow karácsonyi hangulatban volt, van egy kisebb vidámpark a György téren.
London következett ezután. A vasárnap a hosszú utazás után (szép havas táj északon, egyre unalmasabb táj egyre délebbre) (láncos)burgerfogyasztás mellett a baráti beszélgetésé és a Temze-parti sétáé volt (végre, a 3. látogatásom alkalmából eljutottam a Tower Bridge-ig és át is mentem rajta). A hétfő pedig a Szent Pál katedrálisban, a National Gallery-ben (annak viszont csak időhiány miatt a modern részében), a (láncos)thai étteremben és a St Martin in the Fields templomban telt. Utóbbiban hétfőn (is) ingyenes koncert van, ezúttal egy angol rézfúvós kvartett lépett fel, nagy sikerrel. Fényképezni nem lehetett, ezt díjaztam. London Luton repterén először jártam, hát tényleg elég borzalmas, szó se róla. A tranzitjában az emberek kvázi a földön ülnek.
---------------------------------------
December 2. hétvégéjén Riegersburgan, Graz mellett jártam a Zotter csokoládégyárban. A készítés folyamata a május svájci csokigyárlátogatás után már nem volt nagyon új, azon túl, hogy megismerkedtem a KONCSOLÁS fogalmával.
Megszámlálhatatlanul sokféle ízben gyártanak itt fair trade csokit, ahová a kakaóbabot 8 országból hozzák. Van kecsketejestől a rózsaszirmos licsi ízűn át a 100%-os kakaótartalmúig tényleg minden, egyszerűen lehetetlen választani. (Végül egy gin tonicos, egy pina coladás és egy tequila-citromos táblát hoztam magammal.) Ezen kívül cukorkát és nugátokat is gyártanak, szintén fantasztikus ízekben. Rengeteg kóstolóterem van, akakaóbabtól a kész táblákig az egész folyamatot végig lehet kóstolni. A végére annyira eltelít a sok finom édes íz, hogy a kijárathoz kockára vágott savanyú uborkát tettek ki, hogy visszaálljon az ember normális szájíze. :-) Egyébként hatalmas a gyár, az egész "túra" filmvetítéssel kezdődik a színházteremben. Magyar-horvát-szlovén turistatömegek hömpölyögnek, az viszont hiba, hogy negyed óránként indítanak útnak egy csoportot, mert erősen torlódik a sok ember. Mi 2 héttel érkezésünk előtt alig kaptunk már jegyet.
Riegersburgban van egy festői szilaszirten álló vár is, ami szezonon kívül sajnos zárva van, de távolról is elég mesés.
Grazban egy volt osztálytársammal találkoztam, aki az egyetem alatt kiköltözött ebbe a városba végleg, majd a nagyon szépen feldíszitett sétálóutcán át felmentünk a várba siklóval (ingyenes volt aznap) és lejöttünk lifttel. Fentről nagyon hangulatos volt a város, de az nekem fura volt, hogy az emblematikus középületek, így az óratorony sem voltak kivilágítva.
Vasárnap pedig Bad Blumauba mentünk a Hundertwasser által tervezett fürdőbe welnesselni.
