A program nagyjából összeállt vendéglátóm és az én fejemben is, ezért a Berntől leginkább kieső, de szintén rég dédelgetett tervemet valósítottam meg először: A bázeli landolás után vonatra szálltam és zürichi átszállással egészen Neuhausen am Rheinfallba mentem, a Rajna-vízeséshez. Ennyi indiai turistát még nem láttam egy helyen.

Bernben vacsoráztam, fagyiztam, aztán másnap, szombaton elindultunk kirándulni. Ez egyfajta gasztronap volt a Francia Svájcban, Fribourg kantonban. Először Brocban voltunk, a Cailler csokoládégyárban (a szaküzletben jól bevásároltam), ami nagyon érdekesen, látogatóbarát módon mutatja a csokoládé és a gyár történetét, majd végigvisz a folyamaton, lehet kóstolni kakaóbabot, mogyorót és mandulát is, egyfajta kisebb, fényes papíros termék útját is végig lehet követni az elejétől és persze vinni is lehet belőle, no meg van a végén - a borkóstoláshoz hasonlóan - több lépéses csokikóstolás is: figyeld meg a papír zörgését, a formát, az illatot, a fényt, stb., mielőtt bekapod!

Következő megállónk a szomszédos kisváros: Gruyére. Svájc legismertebb sajtja az Appenzeller és az Emmenthaler mellett innen származik. Nagyon szeretem és egy ilyen sajtból készült fondüt már rég el szerettem volna pusztítani, nos ez a főtéren meg is esett, savanyú gyöngyhagymával és savanyú uborkával, ahogy azt kell. Egyébként egy nagyon hangulatos kisváros, aminek a várkastélya Brocból is látszik:

Lausanne-ban magyar nyelvű katolikus misén vettünk részt, ahol a pappal, Árpi atyával együtt 9-en voltunk. Megható volt. Ekkor már nagyon esett az eső. Este a BL-döntőt néztük a követség egyik munkatársánál Bernben.

Vasárnap a Berni-magasföldet vettük célba, annak is a közepét, a Thuni- és Brienzi-tavakat. A kettő között fekszik Interlaken városa, ahol én már jártam, ezért két izgalmas természeti látnivalót néztem ki: a St. Beatus-cseppkőbarlangokat és a lauterbrunneni vízesést.

Ami a cseppkőbralangokat illeti, eleve lenyűgöző, hogy a bennük folyó bővízű patak kibuggyan a bejáraton, majd vízesésként zúdul alá a Thuni-tóba. Meglehet, nincsenek olyan nagy termei, mint az Aggtelekinek, de nem is érdemes összehasonlítani a kettőt, a lélegzetelállító formák azért itt is megvannak, a robajló víz pedig csak hozzáad. Nekem nagyon jó élmény volt!

A vízesés látványával kapcsolatban nem nem ért csalódás, talán csak annyi, hogy én arra számítottam, hogy be is lehet állni mögé. Nem lehet. A kilátás viszont jó. A környékre amúgy is érdemes visszajönni, mert mesés az egész. De azért vigyázni kell, hogy ha felmegy az ember egy lanovkával vagy felvonóval egy pontra, nehogy lekésse a visszafelé utat, különben maradhat éjszakára fizetni a durva szállásdíjat, mint az egy magyar ismerősünkkel meg is történt.

(Mi pedig most egy felfelé menő felvonót késtünk le a Reichenbach-vízesésénél. Ide azért is fel akartunk menni, mert szeretjük könyvben és filmen is a Sherlock Holmes-történeteket és a híres mesterdetektív ennél a vízesésénél lelte halálát.)

Az előszezoni nyugalmat árasztó Brienzben, egy tóparti szálló vendéglőjében költöttem el utolsó, ízletes, de (Svájcban vagyunk!) nem emlékezetes vacsorámat, pünkösdvasárnap este.

Pünkösdhétfőn pedig Sargansban felültem egy buszra (14 svájci frank volt a buszjegy, azt hittem rosszul hallok, de nem) és bementem vele Vaduzba. Mondanom sem kell, Liechtenstein bájosan piciri fővárosában ekkor nem igazán taposták le egymás sarkát a népek, így 2 órán át néztem körbe a mintegy 70 méteres fő téren, ahol egymás mellett van a városháza, a parlament és a katedrális, a nem látogatható nagyhercegi kastély pedig felettük, egy szirten áll. Sajnos ekkor már lemerült a fényképezőgépem, így képekkel nem tudok szolgálni. 

Az utazás leghosszabb része következett: Vaduzból az ausztriai Feldkirchbe busszal és onnan vonattal egész Budapestig, egy szakaszon állóhelyen, mivel nem akartam helyjegyet venni.

Ez volt tehát idén a hosszú külföldi tartózkodás. Alaposan megterveztem, nagyon jól sikerült. Két kisebb út követi még ezt: egy hétvége Csehország déli részén (lásd a következő posztot) és egy hétvége Olaszországban és Ausztriában, amit most tervezek éppen. 

Összefoglalva elmondhatom, hogy az összes hely közül Baszkföld volt az, amibe teljesen beleszerelmesedtem és nagyon várom a visszatérést. Egyébként pedig a beszélt spanyolból egyre több mindent értek, fontolgatom, hogy megpróbálkozom vele.

A legközelebbi spanyol utak a következők:

1) Andalúzia (nagyon turistás hely, de lehet, hogy az őszi szünetben megpróbálom)

2) Extremadura (nem turistás hely, s van egy völgy, ahol van cseresznyevirágzás, ez lenne tavasszal)

3) újabb északi, 2 hetes túra, ezúttal VÉGIG, Santiago de Compostelától Biarritzig - belefoglalva a Picos de Europa Nemzeti Parkot, a Cies-szigeteket Galíciában, Ovideo városát Asztúriában, az ősember barlangjait Kantábriában és rengeteg baszk hegyi és parti falut!