Ismét kikerülve a magyar betegséget, miszerint Toszkána + Róma = Olaszország, ezúttal a Magyarországhoz legközelebb fekvő régióba szerveztünk egy 4 napos kirándulást. Friuli-Venezia-Giulia tartomány legfontosabb látnivalóit vettük számba, de átmentünk a szomszédos Veneto tartományba is. Hogy honnan ered az ötlet, azt majd egy adott ponton elárulom, lássuk sorban a meglátogatott helyszíneket.

1/ Prepotto 

A szlovénok által lakott olaszországi területek zölddel vannak színezve

Körülbelül 25 ezer szlovén él hivatalosan Olaszország területén, de a nyelvet beszélők száma a 100 ezret is elérheti. Utunkat a Szlovén Karsztvidék határon túli folytatásán, Trieszthez közel, egy Prepotto (szlovénul: Praprot) nevű, önálló önkormányzatisággal sem rendelkező aprócska faluban kezdtük, ahol egy ozmicában (olaszul: osmiza) fogyasztottunk finom borocskát és borkorcsolyákat. Az osmica történelmi maradvány: Mária Terézia egy rendeletében évente 8 napon át megengedte, hogy a karsztvidék borosgazdái nyitva tartsák pincéiket és adómentesen árulják borukat. Az olasz-szlovén területen ez a hagyomány megmaradt, míg a jugoszláv-szlovén területen betiltották és csak mostanában kezd újjáéledni (ha valaki arra jár, ezekben a falvakban keresse: Brestovica, Brje pri Komnu, Sveto), s a borok mellé már finom ételek is dukálnak.

Ivan Grabovec osmicája egy nagy diófa alatt Prepottóban, aznap valószínűleg mi voltunk az első vendégei

Finom falatok a régióból az osmica étlapján, helyesebben fekete tábláján, marinált zöldségekkel

Mivel a két igencsak jó ház borát nem tartottuk elégségesnek, egy utcával arrébb, a Lupinc nevű családi pincészetben, melynek kerthelyisége a Trieszti-öbölre nézett, 4 féle palackozott bort kóstoltunk, 3 fehéret és az ibolyaszínű vörös teránt. 

Kilátás a Lupincból. Háttérben a tengerbe benyúló Grado és környéke, előtérben Aurisina (szlovénul: Nabrežina)

Nehéz volt ott hagyni ezt a helyet, de menni kellett strandolni. Mindenesetre ez a honlap életem hátra lévő részére remélhetőleg segítséget fog nyújtani ahhoz, hogy ha osmicázni támad kedvem, találjak olyat, ami épp aznap nyitva van.

2/ Sistiana

Ez a partmenti városka (szlovénul: Sesljan) a duinói kastély közelében fekszik, több strandja is van. Itt, Portopiccolo nevű üdülőtelepén fürödtünk a frissítő és smaragdzöld vizű Adriában.

Sistiana kikötője, mögötte az őrtorony alatt-előtt Portopiccolo

3/ Palmanova

Ebben a kisvárosban kb. 5400-an élnek. Teljesen szabályos, épen maradt városfaláról híres, 1593-ban a velenceiek alapították. 200 évig ellen tudott állni a Habsburgok terjeszkedésének, egy ideig Napóleon is uralta, aztán 1814-ben a bécsi kongresszuson Ausztriának ítélték. 1848-ban felkelés tört ki az osztrákok ellen, és az erődítmény annyira ellenállt, hogy csak nagyon hosszú ostrommal tudták az osztrákok visszaszerezni 1866-ban véglegesen  Olaszországhoz került. Bár a visszavonuló németek a II. világháborúban le akarták le akarták rombolni, a helyi püspök közbenjárására megmenekült és 1960 óta nemzeti műemlék. Bármelyik városkapun lépjük át a falat, látható a szintén teljesen szabályos főtér közepén a nemzeti lobogó. Egy rövid séta után finom krémes kávékülönlegességeket fogyasztottunk itt.

Fűvel és fákkal benőtt városfal és annak előterében az üdvözlőtábla, amin látszik a légifelvétel és ahol épp állunk

Palmanova piazzája a kávénk mellől, a zászlórúddal és néhány várfalépítéshez használt szerkezettel

4/ Cividale del Friuli

Észak felé haladva elértük első szálláshelyünket, a 11 ezres, Nagyatád-lakosságszámú Cividalét (szlovénul: Čedad). Az estébe már csak egy vacsora fért bele a 4S nevű étteremben a dóm mellett, ahol gyorsan és korrekt ízekkel, árakkal dolgoznak. Szállásunk egy eldugott pici téren, egy középkori ház 1. és 2. emeletén volt, a wifi kivételével tökéletes volt a pihenésre. A városnézésre másnap délelőtt került sor. Szép terecskék, utcácskák, ragyogó idő.

A vöröses kőből épült házikó emeleti ablakai mögött laktunk

Cividale de Friuli egyik kedves terecskéje vasárnap reggel

Őrszem

A Natisone folyón átvezető, 22 méter magas középkori híd, a Ponte del Diavolo a 15. században épült. Az első világháborúban a visszavonuló olasz csapatok felrobbantották, később újjáépült eredeti formájában. Nevének eredetére számtalan legenda forog közszájon, az egyik szerint építtetői az ördöggel cimboráltak, hogy időben elkészüljön az építmény. Cserébe az ördög, a hídon elsőként áthaladó lelkét kérte. A ravasz helyiek egy szerencsétlen kóbor kutyát küldtek át az új hídon. Egy másik monda szerint a folyóban álló hatalmas sziklát, melyen a híd tartóoszlopa áll, maga az ördög hajította a mederbe.

Pillantás a hídról I.

Pillantás a hídról II.

Pillantás a hídra I.

Pillantás a hídra II.

A székesegyházat a 16. században kezdték el építeni. Fő nevezetessége egy 12. századi ezüstműves remekmű, a pala, melyen Szűz Mária látható Mihály és Gábriel arkangyalok közt ülve 25 szent társaságában, melyeket további szentek, próféták vesznek körül. 

A székesegyház belső tere

A pala a szentélyben

Az ősi város első nagy fénykorát a longobárdok idején élte. 568-ban jöttek ide a longobárdok, és hamarosan a város lett a Longobárd hercegség székhelye. Később az Aquileia-i Patriarchátus is ide tette központját, így a világi és az egyházi hatalom is Cividalében összpontosult. Az egykori longobárd építészet és művészet a világon egyedülálló formában maradt meg az apró, a magasan a Natisone folyó fölé emelkedő parton épült Longobárd Templomban. A nagyrészben a 9. században épült épület belső díszítése, mozaikjai, domborművei, stukkói, freskómaradványai különlegesen értékesek. 2011-ben az UNESCO felvette a Világörökségek közé a város longobárd emlékeit. A kis épületet a hajdani Santa Maria in Valle kolostorból lehet megközelíteni. A templom és a kolostor jelenleg egy kulturális központ szerepét tölti be.

A kolostor kerengője I.

A kolostor kerengője II.

Szent Skolasztikát és a pápát ábrázoló freskó a kolostor refektóriumában

A longobárd templom eredeti és rekonstruált részei

5/ Udine

A tartományi székhely (szlovénul: Videm, németül: Weiden) 100 ezer lakosú, története Palmanováéhoz hasonló (Velence-Napóleon-Monarchia-Olaszország). Az útitervünkben nem ez volt a legfontosabb állomás, de nagyon nem bántuk meg, hogy sétáltunk egyet. Egy nevezetessége, a Santa Maria della Purità templom oratóriuma Tiepolo freskóival nagyon érdekelt volna, de vasárnap, ráadásul sziesztaidőben jártunk a városban, így sajnos zárva volt és ki kellett hagynunk. Ami megvolt: két nagyon szép tér, a Piazza San Giacomo és a Piazza della Libertà, valamint az Oggi nevű fagylaltozó, ahol 5 kenetet sikerült bekanalaznom (visszatérős hely!). 

Udinei utcarészlet

Az Oggi választéka, benne sok saját fagylaltkreációval

Piazza San Giacomo, részlet I. 

Piazza San Giacomo, részlet II.

Piazza San Giacomo, részlet III.

Piazza della Libertà. A tér egyik oldalán látható a Loggia del Lionello és a velencei óratorony mintájára épült Torre dell'Orologio, előtérben Héraklész szobrával.

Piazza della Libertà. A tér másik oldalán a Loggia di San Giovanni, mely Morcote építészeti remeke

Legyen egy kép rólam is, itt épp aperolozás közben egy, a piazza sarkán lévő art deco stílusú bárban figyelek

Innentől az utazásunk hedonista fordulatot vett és kulturális jellegét csak a legvégére nyerte vissza. A következő részben sonkáról, törkölypárlatról és habzóborról lészen szó, de a végén lesz egy nagy kulturális durranás is.  

Megjegyzés: Cividale leírásához a kirandulastippek.hu szvegét is felhasználtam.