Rabatból Marrákesbe 6 üléses fülkés gyorsvonattal mentünk. A 3 és fél órás út első felében lapos szántóföldeket láttunk, a második felében pedig ezt a vörös sivatagos tájat

A pályaudvar itt is nagyon kulturált

A szállásunk tetőteraszáról ezt láttuk. Ez a minaret a híres vásártértől 100 méterre áll

Hintók, jó autók és sok gyalogos. A medinában vagyunk és a vásártérre tartunk

Színek pompája. Gyümölcsléfacsarók és aszalt gyümölcsösök a tér egyik oldalán, tucatnyian

Másik oldalán enni lehet. Krémek, sültek, és még sorolhatnánk. Bal oldalon a tadzsin nevű kúpos cserépedények, melyekben az azonos nevű tipikus marokkói egytálételek készülnek. Legtipikusabb tadzsinok: fűszeres marhahúsgombóc paradicsomszószban, csirke olívával és sós citrommal, illetve bárány aszalt szilvával

Addig nem engednek el, amíg nem kapsz egy pohár jóféle friss teát A srác nem véti el a töltést!

Sötétedés után továbbhaladva a téren a mindenféle kencéket árulók szekciója. Nem kerültük meg teljesen a teret, így például a kígyóbűvölőkkel nem találkoztunk, hanem bevetettük magunkat a souq-ba, azaz a sikátoros bazárba

Egy szép darab az egyik Szubszaharából érkezett szőnyegárusnál, akinek a marokkói főnökével is találkoztunk. Minden minta mögött szimbólumok vannak. Szőnyegre alkudni kötelező, egyben különleges élmény. Kollégámnak sikerült egy másik, hasonlóan mutatósat azaz 135 ezer forintról 45 ezerre lealkudnia

Marrákes a nyugatiak fő célpontja Marokkóban. A repülőtere bármely európai városban elmenne, sőt! Most nem volt időm túl sok fotót készíteni a városban, de az utcán járkálók legalább negyede nyugati turista. A látnivalókat szintén pótolni kell majd egy magánút során, amiről természetesen majd ide is felteszek beszámolót