109. Liguria, kimaradt jelenetek :-)

2018. június 05. - hamar

2000-ben a gimnázium olasz nyelvtanulóival második olasz cserekapcsolati utunk vezetett Genovába. Életemben akkor utaztam harmadszor Itáliába és hosszú idő után akkor fürödtem tengerben a liguriai parton két helyen is (San Fruttuoso öblében és Manarolában). Sokat halogattam a visszatérést, végül idén következett be. Mivel történelmi/kulturális emlékek a néha igen nyomasztóan zsúfolt Genován kívül nem igazén vannak ebben a gyönyörű tartományban, a természeti szépségekre koncentráltunk.

Az első napon Milánóból direkt vonattal Santa Margherita Liguréig mentünk, ahonnan félórás gyakorisággal indul busz Portofinóba, az Olasz Riviéra egyik legfestőibb, de kétségtelenül legsikkesebb és legdrágább falvába.

Portofino után vonattal folytattuk utunkat szálláshelyünkig, Bonassoláig. Rendkívül nyugodt, csodás fekvésű falu ez, szezon híján turisták nélkül. Szállásunk, egy emeleti, tökéletesen felszerelt és tiszta apartman (a nevet-címet meg tudom adni annak, aki kéri), a hegyek pedig úgy verték vissza a víz hangját, hogy úgy éreztük, a 150 méterre lévő tenger a hálószobánk alatt morajlik.

A második napon a Cinque Terrére kirándultunk. 5, szirtekre épült településről van szó, UNESCO Világörökségi területen, melyeket a hegyoldalban kialakított túraösvény köt össze. Ennek az ösvénynek azonban évek óta csak a nyugati szakasza járható: Monterosso és Vernazza, valamint Vernazza és Corniglia között. Mi utóbbi, 3 kilométer hosszú szakaszt (ár: 7,5 euró) tettük meg, sok emelkedővel, pompás virágokkal és a május fantasztikus illataival.

Corniglia és Manarola között nem járható tehát az út, ezért oda vonattal mentünk. Manarola és Riomaggiore között pedig csak egy nagyon rövid szakaszon, ezt idő hiányában szintén kihagytuk, hogy este ismét Bonassolában tudjunk vacsorázni.

A harmadik napon a délelőtt tengerparti napozással, a délután részben a pármai katedrális és óváros megtekintésével, helyi finomságok elfogyasztásával, a késő este pedig milánói belvárosi sétával telt.

A negyedik nap - immár egyedül - hosszas töprengés után utam máig egyik nagy kedvencemhez vezetett: a Comói-tóhoz. Néhány éve Comóból hajóval mentem Menaggióba, majd onnan hajóval Varennába, s onnan jöttem vissza Milánóba vonattal. Most nem jártam a nyugati parton, csak a keletin: vonattal Dervióig mentem, ez Varennától a 2. falu észak felé, és onnan vonatoztam Varennába, majd vissza Milánóba és onnan a repülőtérre.

Olaszország és főleg annak gasztronómiája számomra továbbra is megunhatatlan, igyekszem a következő években minél több tájegységét felfedezni. Eddig egyáltalán nem állok rosszul de bakancslistám első harmadában szerepel a piemonti Langhe borvidék, a venetói Bassano del Grappa (a grappa városa), a friuli San Daniele (a pármai mellett a másik sonkatípus otthona), no meg a Dolomitok és akkor még délebbre nem is jártunk...

Képek:

1) Szálláshelyünk, Bonassola