(Mivel lesz visszautalás, kérlek, először az előző részt, a Baltikum I.: Észt városokat olvasd el, köszönöm.)
Április 24-én Berlinből Rigába repültem, ahol a hihetetlenül kicsi (nagyjából a marosvásárhelyivel megegyező méretű) reptéren találkoztam útitársammal. Meglehetősen barátságtalan idő volt, szürke ég és hideg, bár a szél hálistennek nem fújt. Kisbusszal bementünk az óvárosba. Ez egy nagyon szép, nagyrészt középkori épületekből álló rész. Ami Tallinnhoz képest viszont szerintem előny, az az, hogy körülötte nem rögtön a modern városrészek vannak, hanem régi, klasszicista és eklektikus épületek, illetve néhány szecessziós. A szecessziós épületek egy bizonyos területen koncentráltabban vannak jelen.
A 19. század végén ez a régi Hanza-város és kikötője az orosz birodalom fontos része volt, 1897 és 1913 között 88%-kal, 530 ezerre nőtt lakosainak száma. Ezzel párhuzamosan, sőt ezt megelőzően már 1856-tól a középkori magján túl kezdett terjeszkedni, a várfalakat lerombolták, sugárutakat építettek és parkokat telepítettek. A szabályozás szigorú volt, 21,3 méternél magasabb épületet nem lehetett emelni. 1910 és '13 között 300-500, nagyrészt szecessziós épületet húztak fel, többségüket az óvároson kívül.
A 3 főváros közül nekem Riga tetszett a legjobban, úgy éreztem, hogy igazán városias, az itt szokásosan rettenetes időjáráson kívül minden megvan, ami egy nagyvárosi élethez szükséges. A múzeum- és sörválaszték miatt nagyon esélyes, hogy elég hamar vissza fogok térni. (A Balti Ellenállás Múzeuma és a Szecessziós Múzeum különösen érdekel.) A Rigai Balzsam nevű helyi, 24 összetevős gyomorkeserű pedig szintén ízlett. ;-)
További érdekes tények Lettországról:
1) Sokan azt hiszik, hogy Riga kikötőváros, de valójában a Daugava folyó partján fekszik. A Lettországba érkező hajók zöme Ventspilsbe és Liepajába érkezik.
2) A Balti-tenger szigetei közül egyik sem tartozik Lettországhoz, a hozzá jóval közelebb fekvő Ruhnu is Észtországhoz tartozik.
3) Több mint 4 ezer műemlék faház van a városban, ez Európában messze a legtöbb.
4) A rigai óvárosban az 1400-as években épült ikonikus Feketefejűek Háza a II. világháborúban megsemmisült, ezért a szovjet uralom alóli felszabadulás után erősen szimbolikus célzattal tökéletesen rekonstruálták.
5) Sok elhagyott és máig hasznosítatlan szovjet laktanya és lakótelep van az országban.
6) Itt található a világ egyik legkülönlegesebb szállodája, a Karosta Börtönszálló, ahol zárkákban, priccseken, mindenféle komfort nélkül lehet aludni, természetesen börtönőrnek öltözött személyzettel, akik (persze egy bizonyos határig) imitálják a háborús bánásmódot.
7) Domborzati viszonyai - nem meglepő módon - a másik két balti országéhoz hasonlóak, legmagasabb pontja a 312 méter magas Gaizinkals.
8) A lápok aránya 10, az erdők aránya 50% körüli.
9) Itt van Európa legszélesebb (250 méter) vízesése, a Ventas Rumba.
10) Konyhájuk nem túl bonyolult: szeretik a húsokat és a tejtermékeket, kaporral és köménnyel szeretnek fűszerezni.
11) Nemzeti állatok: barázdabillegető és kétpettyes katica.
12) Hasonlóan kiegyenlítetlen a férfi-nő arány, mint Észtországban: 0,85 : 1.
13) A lakosság 63%-as lett, 25%-a orosz, a maradék 12% nagyrészt fehérorosz, lengyel, ukrán és litván.
14) Bővelkedik magas nőkben, szupermodellekben és kosárlabdázókban (utóbbiak közül Uljana Szemjonova emelendő ki a maga 215 centiméteres magasságával).
15) A lett és a litván nyelv a két megmaradt a balti nyelvek közül, miután az óporosz a 19. századra kihalt. Ugyanakkor a rokonság ellenére a lettek a litvánokat elég nehezen értik.
16) A lakosság 1/3-a evangélikus, 1/4-e római katolikus, 1/5-e ortodox vallású.
17) A Baltikum az utolsó között tért át a keresztény hitre, ezért a pogány tradíciók, istenek, istennők, szellemek tisztelete sokáig élt és az évszázadok során ebből egy-két jelmezes ünnep meg is maradt, különösen a nyári napforduló környékén tartják ezeket.
18) A külföldön leghíresebb lettek: Arvids Blumentals, alias az eredeti Krokodil Dundee és Mark Rothko absztrakt expresszionista festő.
No jöjjenek akkor azok a képek!
A Feketefejűek Háza, jobbra az Elnyomás Múzeuma, melynek gyűjteménye a belváros túloldalára költözött
Az Óváros egyik bejárata a folyó felől, jobbra a köztérsasági elnök hivatalaként szolgáló egykori vár
A Daugava
A vár és a mellette lévő anglikán templom a folyó felől
Óvárosi tér, részlet
A Szent Péter templom tornya és én
Helyi laktató finomságok egy tálon, különösen ízlett a nagyszemű áfonyának tűnő bab
A helyi Szabadság-szobor esti kivilágításban
Az Óváros körüli park részlete, háttérben a Szabadság-szoborral
Egy szép szobor a sokból
Az anglikán templom és a vár előtt
Középkor
Most pedig következzen pár példa a méltán híres rīgai szecesszióra:
A bejegyzéshez a Wikipedia és a GeographyNow Youtube-csatorna adatait használtam fel.